Jovanov Mónika: Léna meséi No2 - LÉNA PÖTTYÖCSKÉI

Mónika  Jovanov. LÉNA PÖTTYÖCSKÉI

Fordította: Zerebélyi Tényi Edit

                Neeeeeeeeeeem, ez semmiség. Ne bánts. Hagyj békén. Miért vannak pöttyöcskék a lábamon? Semmi közöd hozzá. Elvégre ezek az én pöttyöcskéim. Neked nincsenek? Kérlek emeld fel a nadrágod szárát, hadd nézzem, kérlek! Rendben, majd én felemelem. Nem akarod? Rendben, akkor szia.
- Anya, Léna bánt. A-ny-aaaaaaaaaa!
                Én téged nem bántalak. Te kezdted. Ki akartál gúnyolni. És az nem szép, csak hogy tudd. Te csak úgy gondolod, hogy neked is kellenek pöttyöcskék, de nincsenek. Mit tehetek én róla? Vagy az is lehet, hogy vannak pöttyöcskéid, csak nem akarod megmutatni a lábad. Én mégis azt gondolom, hogy neked nincsenek. Mert ha lenne, akkor szükségét éreznéd, hogy nézd és vakargasd. Nem tudnád őket figyelmen kívül hagyni, hidd el.
- Ne babráld folyton a lábad Léna... nyugodj le végre kislányom!
                Nem érdekes. Megpróbáltam megszámolni hány pöttöcském van, de nem sikerült. Nem tudok számolni, anya viszont nem hajlandó segíteni. Talán te megszámolhatnád mennyi pöttyöcském van. Nem akarom, hogyha kinevetsz... hagyd abba.
- Andrej kinevet, mondjátok meg neki, hogy ez egyáltalán nem vicces!!!
                Nem érdekel. Most szépen előveszem a fictollamat és bekarikázom az összes pöttyöcskémet... hogy jobban lássam őket. Ez a piros fictoll, ez lesz a legjobb.
- Fictoll, fictoll... nem is tudod helyesen komindani. Úgy mondják helyesen, hogy filctoll.
                Menj el innen és hagyj békén. Nagyon fontos dolgom van, ezért menj ki a szobából. Játszhatnál Péterrel.      
Hűha, milyen sok van, meglehet ki fogok fáradni. És nagyon viszket. Uh, uh, uh... vakarom, vakarom... viszketek... jaj... nem tudom elviselni.
- Anya, hogy hívják ezeket a pöttyöcskéket a lábamon? Folyton elfelejtem. Ezeket, amik nekem vannak, Andrejnak viszont nincsenek?
                Hogy mondtad? Eeeeeee...kcéma. Most már tudom. Ekcéma. Igen, ezek azok a pöttyöcskék, amelyek megjelentek a lábamon és nagyon viszketnek, ám anya azt mondja, hogy nem szabad őket vakarni. Most nem ehetek csokit és sok minden mást. És valami tesztre is mennem kell. Allergia teszt... vagy valami ilyesmi, hogy szurkáljanak egy picit és megállapítsák mit ehetek és mit nem.
Azt mondják, hogy valami zavarja a szervezetem. Én viszont pontosan tudom, hogy engem semmi, de semmi sem zavar. Nem érdekel. Lényeg az, hogy Andrejnak nincsenek, az enyéimet viszont kicsit megjavítottam fictollal, és most még szebbek. És most nevessen ki aki akar. De akinek szükséges, sírjon. Szükséges. Amikor nagyon viszket és nem szabad vakarni. És  tudd, hogy ezek a pöttyöcskék az enyémek, és nem adom őket soha senkinek!

No comments:

Post a Comment